Nagyon sajnálom, de a fejezet picit csúszni fog. Még csak kétharmada van kész, mert annyira izgultam a ponthatárok miatt, hogy képtelen voltam romantikus jelenetet írni^^ Egyébként felvettek, ha valkit érdekel :D A PPKE BTK elsőéves pszichológushallgatója vagyok!!! Már nagyon régóta ez volt az álomom, és - ha sikerül elvégeznem a sulit - úgy néz ki, be is teljesül. Abszolút happy vagyoooook^^
Közben meg rájöttem, hogy nincs még kép fent Markról, kedvenc kommandósunkról, úgyhogy orvosoltam a hibát. Nem tökéletes ugyan, de egészen hasonlít az általam elképzelt karakterre.
És most jöjjön egy kis ízelítő a negyedik fejezetből:
"- A legszebb, legokosabb, legéletrevalóbb nő, akivel valaha találkoztam. Olyan, mintha mindent és mindenkit fénybe borítana maga körül.
- Hát, tesó… Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm, de szerelmes vagy a csajba – állította fel az öccse a diagnózist.
- Erre már én is rájöttem, okostojás. Gondolod, hogy itt ülnék veled, és a hülye életemmel traktálnálak, ha nem így lenne?
- Akkor meg mi a gond? – értetlenkedett Danny.
- Átsiklottál afelett a rész felett, hogy alig huszonnégy órája ismerem? Nem lehetek szerelmes, csak megbolondultam… azt hiszem. "
"- Nagyon furcsán érzem magam – öntötte ki a lelkét. – Egész nap csak ő járt a fejemben, semmi másra nem tudtam koncentrálni. Az érzéseim olyan erősek, hogy… megijedtem tőlük – vallotta be lesütött szemmel.
-
Nagy szeretet fél, apró kételyen:/ S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem – válaszolta Dora biztatóan mosolyogva. Megfogta a kezét, és bátorítóan megszorította.
- Shakespeare nem mindenre megoldás, Dora – vonta fel a szemöldökét Cassie. "
Mára ennyi, most megyek, olvasgatok még picit, holnap és holnapután takarítanom kell, de igyekszem írni, amikor lenyugodtak a kedélyek. Jó éjt mindnekinek!